Két fénykép. Az elsőt - az időben későbbit - Salamon Zsolt készítette 2021-ben. A fotón egy kandalló egy mára már kísérteties helyen. Ahonnan elment az élet. Itt már nem gyógyulnak betegek és nem dolgoznak nővérek. Itt már lassan mindent felfal az elmúlás. A második...
TENGERSZEM A SVÁBHEGYEN. DR. JÓZSEF FERENC KIRÁLYI HERCEG, A BUDAPEST-FÜRDŐVÁROS EGYESÜLET ELNÖKE AVATTA FEL A SVÁBHEGYI SZANATÓRIUM SUBALPIN (430 M) STRANDFÜRDŐJÉT, HAJÓS ALFRÉD ALKOTÁSÁT. (MFI) A Filmhíradó felvételén Dr. József Ferenc királyi herceg hallható. A...
„A szanatórium előkelő és csendes, kora tavasz van, alig vagyunk húszan a hegycsúcsra épült óriási palotában. Még nem tudják, hol vagyok, két egész nap telik el tökéletes magányban. Nehéz délelőttök, a hallba se megyek le, a reggeli rosszullétek nem rövid rohamok...
Ha az 1981-ben megjelent Életrajzi Lexikon azt írja valakiről, hogy „sorsa 1945 után ismeretlen” – nos ez nem sok jót jelent. Márpedig gróf Hoyos Miksa (Pozsony, 1874. november 20. – Budapest, 1956. július 20.(?)) rövid életrajzának utolsó sora ez. Az 1951-es...
Az egész történet egy szemfoggal kezdődött. A jó Kégl György úr nem gondolta, hogy messzemenő következményei lesznek annak, ha meghúzza a ravaszt. Hát meghúzta. Csakhogy ezt az egyik legnagyobb magyar építész, Hauszmann Alajos szemfoga bánta. Hauszmann még csak...
A 2400 lakosú Martonvásárhoz közeli Vál település központjában áll az egykori Ürményi - Dréher kastély. A török időkben elnéptelenedett településen a jezsuita rend épített kúriát, majd 1780 körül Ürményi József, a felvilágosult országbíró az elhagyott jezsuita...
Az 1879-es árvíz elmosta Szegedet – és ez nem túlzás. A korabeli statisztika szerint 5458 ház összeomlott, 265 megmaradt. A kiöntött Tisza pusztítását megszemlélte I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is, aki ígéretet tett, hogy újjáépül a város....
- Kié ez a kastély – kérdezte 1944. decemberében a marcona orosz katonatiszt a helyiektől. A tolmács szépen lefordította a kérdést. - Dréher Jenő méltóságos úré – válaszolt félénken egy idős ember. - Ki az a Dréher? – kérdezte az orosz. - Hát… sörgyára és rengeteg...
Az Ó utca 6. szám alatt (➜ami előbb Neugasse, majd Altgesse volt) a Steiner-testvérek, Ármin és Ferenc befektetési céllal bérházat építettek 1905-ben, amit három év múltán továbbadtak Ónodi Adolf doktornak, egy neves gégészprofesszornak, az Orvostudományi Kar címzetes rendkívüli tanárának. A doktor maga is itt lakott, az első emeleten. A harmadikon Weinwurm Antal cinkográfiai műhelye működött, a földszinten pedig cipőüzem. És egyes források szerint valahol a házban egy bordély is helyet kapott – mint az Ó utca olyan sok házában egykoron.
A ház a II. Világháború idején belövést kapott, de még ezt is kibírta. Nem úgy az IKV-s időket: 1981-ben leomlott a kémény, potyogott a vakolat. A gyerekeket még az udvarra sem engedték ki játszani, hogy agyon ne csapja őket valami. Aládúcolt gangok, megtámasztott falak, düledező oszlopok – ilyen beteg volt az Ó utca 6. a szocializmus idején. A régi idők hangulatából csak néhány darabka maradt: egy harmadik emeleti lakásban őrizték az ólomüveg-ablakot, és volt még egy régi, kék színű virágmintás wc-csésze is, „wash out closet” felirattal.
A ház azonban felébredt Csipkerózsika-álmából. Néhány évvel ezelőtt kívül és belül is megújult, megtartva, sőt sok helyen visszaállítva a régi formákat. Megújult a hangulatos udvar a kúttal, a korsóból vizet öntő lánnyal, a lépcsőkkel, a gangok ajtóinak gyönyörű üvegeivel. Ismét kinyíltak a napraforgók: a korlátokon és a körfolyosón is ott mosolyognak. Ilyen felújítást kívánunk minden budapesti háznak.
A házban van most már az én munkahelyem is, így lesz alkalmam jobban elmélyedni az Ó utca 6. történetben. Szerintem meg is fogom írni…
s után is ápolt, rendezett volt, a földek megmüvelve, az állattenyésztés változatlanul magas szinten folyt.
A kastélyban még megtalálhatóak voltak a régi berendezési tárgyak, azt persze nem tudhattam/tudhattuk, hogy ezekböl mennyi volt a háború elött. Volt egy-két “durva” beavatkozás, pl. a mozi (16 mm-es vetítövel) létrehozása: a kastély déli szárnyán a hölgyek rózsaszin szalonja és az urak dohányzója közötti falat lebontva alakították ki a 100 féröhelyes termet. Ezt Salamon Zsolt egyik fotóján felfedezni véltem. – A park szép volt, nyáron feltöltötték a vizes medencét – bárki használhatta, teszem hozzá, hogy a báró úrék idején is. Végül, hogy kik voltak azok a nagytudású szakemberek, akik ezekben az években vezették a gazdaságot: Ravasz Ferenc igazgató, Fischer Elemér föállattenyésztö, dr. Balázs Károly állatorvos, Pòczy Gyula beszerzési osztályvezetö (az ö érdeme annak a tíz egyforma családi háznak az építése, amelyek a község (puszta) elött, a dencsházai út mellett találhatók, a mai napig) és nem hgyhatom ki Èdesapám, Varga Lajos nevét sem. – Befejezésül, hogy mi lett a báró úrék sorsa, nos erröl senki sem tudott, vagy nem mertek beszélni róla. Elöttem, gyerek elött meg végképp nem lehetett erröl említést tenni.”
– Kitagadom a gyereket! – kiáltott fel ég felé emelt karokkal taródházi Mikos Ede báró egy hideg téli estén a mikosdpusztai kastélypark óriási tölgyfái között. Mint villám nyilalt belé a felismerés, hogy János fia el fogja szórni a családi vagyont, és oda lesz a gondosan felépített birtok meg talán a családi kastély is. Aztán a “kegyetlen” atya 1873-ban elhalálozott. Vagyona – végakaratának megfelelően – leányaira, Olgára és Gizellára szállt. A két leány azonban túl jó testvér volt: megsajnálták a vagyonból kitagadott testvért, ezért három évvel később egyezséget kötöttek. A kitagadott báró Taródházi Mikos János így a mikosdpusztai kastély ura lett, Olga és Gizella pedig életjáradékot kapott.
A szigorú atya, Mikos Ede báró halála előtt két évvel, 1871-ben Iturbide Salvator feleségül vette Mikos Olga bárókisasszonyt. A fényes esküvőre a mikosdpusztai kastélyban került sor, de az ifjú pár az esküvő után azonnal Velencébe költözött. Volt ugyanis Salvator úrnak egy ügye: el kellett (volna) intézze, hogy elfoglalhassa császári székét Mexikóban – amire duplán jogosultnak érezhette magát. 
Apja, Agustín de Iturbide egy éven át Mexikó császára volt, amíg a felkelők le nem puffantották. Másrészt a kalandos életű Habsburg Miksa osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg – aki I. Miksa néven mexikói császár lett – örökbe fogadta a kis árvát, Iturbide Salvatort.
Van-e aki ezek után feltételezi, hogy a mi Salvatorunk nem lett mexikói császár? Nemigen. Pedig igaza lenne – sikerült a dolgot elszúrni, és így Mikos Olga sem lett mexikói császárné.
A szülőknek mindig igaza van: Mikos János, az atyja által az örökségből kitagadott fiú szépen lassan felélte a teljes vagyont. A család 1881-re teljesen tönkrement, és az atyai látomás is beteljesedett: elúszott a mikosdpusztai kastély is.
A tékozló János báró már csak a szellemekben bízhatott, idézte is őket gyakran. A dolognak hivatalos keretet is adott később: 1898. február 21-én megalakította az Országos Spiritualista Szövetséget.
„Amely államokban a spiritizmus terjedőben van, ott a szocializmus nem verhetett gyökeret!”
„Aki spiritiszta, az nem éhes, nem elégedetlen és nem lázong. Az, hogy a szellemekkel társalog, teljesen kibékíti mindennel és elégedett lesz”.
Kettő mondat a Mikos báró-féle Országos Spiritualista Szövetség proklamációjából. Komoly politikai program, komoly társadalomkép – azt hiszem, nem kell csodálkoznunk, hogy a családi vagyon elolvadt…
1881-ben tehát a Mikos család elhagyta a kastélyt, amely – több kézen keresztül – a gazdag bécsi bankárcsalád, a Zierer-ek tulajdonába került. A Zierer-család nagy becsben tartotta a kastélyt: mintagazdaságot hoztak létre és az országban az első között üzemeltettek öntözőrendszert. Az 1857 és 1866 között épült kastély a Zierer-időkben élte fénykorát. A kastély utolsó ura Zierer Ernő volt, őt és családját a II. Világháború ideje alatt deportálták, de a kastélyt még tőlük államosították. Szomorú, hogy a kastély a környékbeli lakosság teljesen kirabolta, vittek mindent, ami mozdítható volt.
Egy jó évnyi orosz megszállás után (ugye a megszálló orosz csapatok híresen jó műemlékvédők voltak…) a miklosdpusztai kastély pártobjektum lett, később pedig gyermeküdülő. Nem hozott szerencsét a kertben még látható lóhere alakú szökőkút sem.
„Derű vigasz és áldás a honra” – hirdeti a padlómozaik felirata Miklósdpusztán. De ahol egykor Mexikó trónjának várományosa ropta a táncot, ma már csak romlás van, meg pusztulás és huzat. A huzat mára kifújta a szellemeket is. A kastélyt lassan elnyeli az erdő.
Fotó: Salamon Zsolt
A mikosdpusztai kastély jelenleg eladó, 342 millió forintot kér érte a tulajdonos.
A jó Batthyány Kázmér gróf – ha már a szabadságharcban vitt szerepéért a császári hadbíróság távollétében halálra ítélte – nem volt spórolós. Addig szórta a pénzt Párizsban meg Londonban, amíg az – szokás szerint – elfogyott. No de egy halálraítélt gróf csak nem fog garasoskodni. Hitelt kért hát a Biedermann-bankháztól. Pont attól a családi banktól, akinek a bécsi császári udvar is tartozott. Valakinek a fejéből kipattant az ötlet: a jó gróf meg a császári udvar adósságait egyszerűen lehet rendezni, ha a Biedermannék megkapják a szentegáti Batthyányi-birtokot. A biznisz az biznisz.
Biedermann-részről az üzletet Simon (1804-1864) és Gusztáv (1819-1890) ütötte nyélbe. Simonnak két gyermeke volt: Ottó (1852-1905) és Rezső (1854-1938). Előbbi Mozsgó, utóbbi Szentegát központtal szervezte meg nagybirtokát.
A pusztulásban is gyönyörű eklektikus – szecessziós szentegáti Bidermann-kastélyt Biedermann Rezső (1854-1938) építtette 1880-ban. 1896-ban a budapesti Szent István Bazilika mintájára családi mauzóleumot is építetett Rezső, akit egyébként I. Ferenc József császár és király 1902-ben bárói rangra emelt. A Biedermannok még a kiegyezés előtt katolizáltak és igazi magyar hazafiakká váltak.
Jelentős tőkeinjekciót jelentett az amúgy is dúsgazdag családnak Rezső házassága: Bleichröder Elzát vette nőül, kinek atyja Otto von Bismarck kancellár bankára volt. Hiába no, ha két bankárcsalád egyesül. Épült is Szigetváron fiú-, meg leányiskola és kórház, meg tűzoltóság és kisvasút. A Biedermann-család értett az adakozáshoz.
A birtokot a kastélyt építtető Rezső után fia, az 1894-ben született Biedermann Imre vitte tovább. A „továbbvitelt” picinykét megszakította: mintegy 42 hónapot frontszolgálattal töltött az I. Világháborúban. Miután kiharcolta magát, mintagazdaságot hozott létre Szentegáton, támogatta a pécsi szegényeket, tanítatta a birtokon élőket, öregségi nyugdíjat vezetett be a birtokon (valószínűleg hazánkban elsőként!) és 1931-1935 között az Egységes Párt „színeiben” a szigetvári körzet országgyűlési képviselőjeként is tevékenykedett.
1944-ben Imre befogadta Edmund Pontiller jezsuita szerzetest, aki nyíltan a hitleri rendszer ellen fordult hazájában. Magyarország német megszállásakor Pontillert a Geheime Staatspolizei (becenevén a Gestapo) egyből elhurcolta, és ha már ott voltak, elvitték Biedermann Imrét is. Egy bizonyos dr. Zimmermann bécsi orvosprofesszor közbenjárására szabadult ki, aki történetesen a hivatalban lévő miniszterelnök, Sztójay Döme kezelőorvosa volt. Jó, ha az embernek vannak ismerősei.
1944 decemberében azután – a szokásos eleganciával – megérkeztek az oroszok. Hogy a család mire számított, nem tudom. Talán a Gestapós elhurcolás hatott, talán egy másik ismerős, mindenesetre a kastélyt a parkkal, meg egy kis földdarabbal megtarthatta a család. Pünkösdi királyság.
1949-ben jött a kommunista világ. A kastély bútorait széthordták, az ablakokat itt-ott befalazták, a parkettát felszedték. Az egykori mintagazdaság hetek alatt tönkrement. A környékbeli lakosság (roppant erkölcsi magasságokban szárnyaló része) vitt, amit tudott.
A család 1949 júniusának első napjaiban ment el a birtokról és az V. kerületi Galamb utcai lakásukban húzódtak meg. Két év múlva Biedermann Imrét az Államvédelmi Hatóság emberi minden indok nélkül elhurcolták a Petőfi téri Paradiso Kávéházból. Sok arisztokratához hasonlóan ő is a Kistarcsai Központi Internálótábor került.
Biedermann báró egyes források szerint cellájában éhen halt, más források szerint az ávósok agyonverték. Halotti anyakönyvi kivonatában „természetesen” szívelégtelenség szerepel halálokként, a halálozás dátumaként pedig 1953. január 9. A felesége, Kendeffy Katinka csak 1964-ben kapta meg férje halotti anyakönyvi kivonatát.
Biedermann Imrét sok társával együtt jeltelen sírba temették a 301-es parcellában. Földi maradványait – bár történt kísérlet az azonosításra – nem sikerült megtalálni.
Így a szentegáti Biedermann-mauzóleumban a földi maradványok nem, csupán az eltemetési hely, az Új Köztemető 301-es parcellájának földje pihen báró turonyi Biedermann Imre sírköve mögött.
Mi pedig csak azt remélhetjük, hogy egyszer feléled a hosszú álmát alvó kastély. Talán valami maradt még a régi időkből – valami kis szikra ebben a bús-pusztuló csodában. Talán lesz még élet Szentegáton.
Fotó: Salamon Zsolt
Információim szerint a kastély magántulajdonban van. Az utóbbi időben jelentős állagmegóvási munkákat végzett a tulajdonos a kastélyon.
A melléképületet (Kiskastélyt) kívül-belül teljesen felújította a tulajdonos.
A tulajdonos BIG Szentegát Kft. és tagjai a családi mauzóleumként is szolgáló kápolnát és környezetében lévő ingatlanokat előbb a Szentegát Községért Alapítványnak adományozták 2011. évben, majd a kápolnát eredeti állapotba hozták. A kápolna felújítására a BIG Szentegát Kft. tagjai összesen 75 Millió forintot adományoztak a felújításban közreműködő Szentegát Községért Alapítványnak.
Kisfaludy András “Vád nélkül” című dokumentumfilmje Biedermann Imre történetét mondja el.
https://www.youtube.com/watch?v=6sTfSD_Fr5s
Kérem önt, Tisztelt Olvasóm, hogy ne vigye el csak úgy a tartalmat. Mert az nem szép dolog. Köszönöm. LCs
VÉGE. Vörös festékkel felírt négy betű egy egykor szép napokat látott zugligeti villa halljában. Az értelmetlen pusztulás és pusztítás szomorú képei. Egy neves gyermekorvos működésének semmivé váló foszlányai, és egy épület stációi: gyermekszanatórium, ÁVH-bázis, TBC-szanatórium, pszichiátriai kórház és ma egy nyomasztó romhalmaz, aminek omladozó falai között ott oson a történelem.
Az 1920-as években Preisich Kornél egyetemi magántanár Zugligetben, a Tündérhegy oldalában – gyönyörű kétholdas ősparkban, évszázados fák alatt – 100 ágyas gyermekszanatóriumot létesített. Az intézetben asztmás, vérszegény, gyenge idegzetű, rossz étvágyú 4-16 éves gyermekek gyógyítását végezték elsősorban, de mindenféle gyermekbetegségekkel kerültek ide ifjak.
Preisich Kornél 1869. június 15-én született Szolnokon. 1893-ban avatták orvossá Budapesten. Gyermekkori félrekezelt TBC-jénének kettő következménye lett: egy púp a hátán, és az elhatározás: gyermekorvos lesz. Világhírű mesterei voltak: Budapesten Bókay János professzorhoz csatlakozott, majd a párizsi Pasteur Intézetben és berlini egyetemi klinikán képezte magát. Ezután Breslauban (ma: Wroclaw, Lengyelország) Czerny professzor gyermekkórházában dolgozott.
Amikor 1904-ben hazatért, karrierje szépen ívelt felfelé. A Szent László Kórház főorvosa, majd a gyermekgyógyászat magántanára lett. A Tanácsköztársaság idején a Szent László Kórház igazgatójává nevezték ki, ezért 1920-ban vizsgálat indult ellene. Karrierje kettétört, leadott publikációit nem közölték, álláspályázatait visszautasították. Ugyanakkor a művészvilág és a „felső tízezer” számos nagy alakjának gyermekeit a jó Preisich doktor bácsi gyógyította – így a Weiss Manfréd nagyiparos családjában található összes lurkót, és például Bródy Sándor kislányát is. Ahogy akkoriban szokás volt, a művészek sokszor alkotásaikkal fizettek: Aba-Novák Vilmos egyik jelentős képét, az ősi szicíliai várost ábrázoló Cefalu-t ajándékozta Preisich doktornak kislánya gyógyulásának örömére. Sőt Aba-Novák a szanatóriumot is megfestette (lásd a képek között!)
A zsidótörvények a Preisich-családra is vonatkoztak, hiába tért át Kornél az 1900-as évek elején a református hitre. Nagy szerencsével megúszták a vészkorszakot, sőt az orvost a háború után rehabilitálták, de a szanatóriumot az új világban természetesen nem kaphatta vissza.
Preisich professzor egykori klinikája 2009 óta elhagyottan áll. Itt gyermekek gyógyultak, majd ávós csizmák taposták a lépcsőket, aztán tüdőbetegek leltek gyógyulást, végül segítségre szoruló lelki betegek gyógyultak a villa falai mögött.
De mára már a tündérek is kiköltöztek.
Dr. Preisich Kornél 1955. január 1-én hunyt el. Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.
Fia, Preisich Gábor neves magyar építész és urbanista, a Bauhaus-építészet jeles hazai képviselője.
A fotókat köszönöm Végh Mónikának, akinek több sorozatával is találkozhatnak majd írásaimban.
Wessel Margit, Preisich Gábor, Preisich Kornél és Preisich Anikó a Zugligetben, a Tündérhegyi Szanatórium közelében. (Fotó: Preisich / FORTEPAN)
A Dr. Preisich-szantórium korabeli képeslapon.
A Dr. Preisich-szantórium korabeli képeslapon.
Az Est hármaskönyve, 1929 II. kötet: a Preisich-szanatórium
Szilassy út 6., dr Preisich gyermekszanatórium (később az OORI Pszichoterápiás osztálya). Forrás: FORTEPAN
Aba Novák Vilmos festményén 1931-ből | Forrás:Aba Novák album, Képzőművészeti Kiadó 1972.
Valamiért vonz engem a Krisztinavárosi templom. Szeretem (Covid idején: szeretném) nézni a Déryné teraszáról egy jó kávét szürcsölgetve. Egyszerűen azért, mert olyan bájos.
A múltkor már írtam is róla, megemlítve, hogy Széchenyi és Semmelweis esküvője is itt volt. Amúgy itt keresztelték Eötvös Lórándot, akit jóval később Einstein a „fizika fejedelmének” nevezett.
1690-ben a jó Francin Péter Pál talján kéményseprőmester a frissen „töröktelenített” várnegyed új lakója szép kis szőlőt vásárolt magának – történetesen a mai Krisztina tér környékén. Kisvártatva azonban jött a pusztító pestisjárvány. Francin mester megfogadta: ha túléli ő is, meg a család is, akkor egy ideig nem harcol a korommal, hanem zarándokútra megy Olaszországba.
Szerencséjére – és a mi szerencsénkre – túlélte. A gyalog megtett zarándokútról egy kis falucska kegytemplomának Mária-kép másolatával tért haza. A képnek hely is kellett: épített hát egy kápolnát. Elterjedt a hír, hogy a kép csodát tesz. Persze az is nyomhatott a latba, hogy pont egy kéményseprő szentképéről volt szó…
A kápolna 1723-ban porig égett, de a kép megmaradt. Épült hát egy nagyobb kápolna, amely azonban az erre utazó és az itt szentmisén részvevő Márai Terézia szerint nem volt túl nagy. Adott is 24 aranyat a bővítésre.
A mai templom – hivatalos nevén: krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom – 1797-re készült el, de idővel “kinőtte” a környék. Meg kellett hát nagyobbítani.
Az elképzelés problémásnak tűnhet: hogyan nagyobbítunk meg egy templomot? Egyik végében ott a szentély, a másikban ott a torony…
Szerencsére két építész, Brestyánszky Tibor és Borsos László nagyot álmodott: toljuk arrébb a szentélyt, a megnyíló helyre pedig építsünk kereszthajót. Mi sem egyszerűbb…
Hitték is meg nem is a krisztinavárosi polgárok, hogy sikerül az attrakció. Sokan jöttek megtekinteni a produkciót, amit az újságok előző nap be is harangoztak. A tervek szerint majdnem öt méterrel kellett odébbtaszajtani a szentélyt.
1943. november 17-én a főoltárt tolták hátrébb, majd három nap múlva 1943. november 20-án délelőtt 10 óra 15 perctől 11 óra 45 percig egy hatalmas csörlő mozgatta a vasúti síneken gördülő kereket, amelyek a templom alá készült vasbeton-koszorút cipelték. Másfél órán át vánszorgott a szentély, mire elérte a végleges helyét. A felszabadult négy méter nyolcvan centiméter pedig beépült: ide került a kereszthajó.
Ha a Krisztina-tér felől ránézünk a templomra, világosan látjuk, hogy mit is csináltak a derék építőmesterek, amikor hátrébb tolták a szentélyt. A jó Francin mester biztosan elégedett lenne a mai templommal. Sokat jelentett neki a hely, hiszen ő is, és családja is az első, később leégett kápolna alá temetkezett. Az eredeti kápolna a templom mai főbejárata előtt állt. Szóval csak csendesen ott a templom bejárata előtt, a járdán…
UPDATE: egy Tisztelt Olvasóm megtalálta a filmhíradó beszámolóját is a nagy eseményről.
Köszönöm szépen!
https://vimeo.com/5348189
.
Hátha valaki tudja a választ, és egy jó kis írás születhet belőle!
szájsebész szakorvos, orális implantológia szakorvosa