A szigorú atya, Mikos Ede báró halála előtt két évvel, 1871-ben Iturbide Salvator feleségül vette Mikos Olga bárókisasszonyt. A fényes esküvőre a mikosdpusztai kastélyban került sor, de az ifjú pár az esküvő után azonnal Velencébe költözött. Volt ugyanis Salvator úrnak egy ügye: el kellett (volna) intézze, hogy elfoglalhassa császári székét Mexikóban – amire duplán jogosultnak érezhette magát. Apja, Agustín de Iturbide egy éven át Mexikó császára volt, amíg a felkelők le nem puffantották. Másrészt a kalandos életű Habsburg Miksa osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg – aki I. Miksa néven mexikói császár lett – örökbe fogadta a kis árvát, Iturbide Salvatort.
Van-e aki ezek után feltételezi, hogy a mi Salvatorunk nem lett mexikói császár? Nemigen. Pedig igaza lenne – sikerült a dolgot elszúrni, és így Mikos Olga sem lett mexikói császárné.
A szülőknek mindig igaza van: Mikos János, az atyja által az örökségből kitagadott fiú szépen lassan felélte a teljes vagyont. A család 1881-re teljesen tönkrement, és az atyai látomás is beteljesedett: elúszott a mikosdpusztai kastély is.
A tékozló János báró már csak a szellemekben bízhatott, idézte is őket gyakran. A dolognak hivatalos keretet is adott később: 1898. február 21-én megalakította az Országos Spiritualista Szövetséget.
„Amely államokban a spiritizmus terjedőben van, ott a szocializmus nem verhetett gyökeret!”
„Aki spiritiszta, az nem éhes, nem elégedetlen és nem lázong. Az, hogy a szellemekkel társalog, teljesen kibékíti mindennel és elégedett lesz”.
Kettő mondat a Mikos báró-féle Országos Spiritualista Szövetség proklamációjából. Komoly politikai program, komoly társadalomkép – azt hiszem, nem kell csodálkoznunk, hogy a családi vagyon elolvadt…
1881-ben tehát a Mikos család elhagyta a kastélyt, amely – több kézen keresztül – a gazdag bécsi bankárcsalád, a Zierer-ek tulajdonába került. A Zierer-család nagy becsben tartotta a kastélyt: mintagazdaságot hoztak létre és az országban az első között üzemeltettek öntözőrendszert. Az 1857 és 1866 között épült kastély a Zierer-időkben élte fénykorát. A kastély utolsó ura Zierer Ernő volt, őt és családját a II. Világháború ideje alatt deportálták, de a kastélyt még tőlük államosították. Szomorú, hogy a kastély a környékbeli lakosság teljesen kirabolta, vittek mindent, ami mozdítható volt.
Egy jó évnyi orosz megszállás után (ugye a megszálló orosz csapatok híresen jó műemlékvédők voltak…) a miklosdpusztai kastély pártobjektum lett, később pedig gyermeküdülő. Nem hozott szerencsét a kertben még látható lóhere alakú szökőkút sem.
„Derű vigasz és áldás a honra” – hirdeti a padlómozaik felirata Miklósdpusztán. De ahol egykor Mexikó trónjának várományosa ropta a táncot, ma már csak romlás van, meg pusztulás és huzat. A huzat mára kifújta a szellemeket is. A kastélyt lassan elnyeli az erdő.
Fotó: Salamon Zsolt
A mikosdpusztai kastély jelenleg eladó, 342 millió forintot kér érte a tulajdonos.
További hasonló írások itt a honlapomon, a LITERA-ban!