A 2400 lakosú Martonvásárhoz közeli Vál település központjában áll az egykori Ürményi – Dréher kastély.
Ürményi-Dréher kastély Vál
A török időkben elnéptelenedett településen a jezsuita rend épített kúriát, majd 1780 körül Ürményi József, a felvilágosult országbíró az elhagyott jezsuita kúriára emeletet húzatott, és itt alakította ki birtokközpontját.
Jó száz évig az Ürményi-család birtokolta a klasszicista stílusú kastélyt, de 1878-ban már – mint a környék sok más kastélyában is – a Dreher-család az úr Válon. A sörös-dinasztia gazdatisztek lakásaként hasznosította az épületet.
Az egykori kastélykápolnát a protestáns Dréher Jenő kitelepítette innen, és bár ez akkoriban barbár cselekedetnek tűnhetett, mégis milyen az élet: a “kiköltöztetés” mentette meg az 1600-as évekből származó oltárképet, mert az a plébánián megmaradt, míg a kastély teljes berendezése elpusztult a történelem Kárpát-medencei viharaiban…
Az 1948-as államosítás következtében a hatalmas Dreher-vagyon semmivé lett – sörgyárastól, csokoládégyárastól, uradalmastól.
A kastély története sok más „társáéhoz” hasonlatos: amit nem vittek el, nem rongáltak meg a német csapatok, azt vitték az oroszok, meg a helyi lakosság. A helyzet talán annyiban speciális, hogy Vál a Margit-vonalba esett, így itt a szokásosnál is nagyobb volt a háborús csetepaté.
Ennek megfelelően – mint a környék összes kastélya – az egykori Ürményi-Dréher kastély is hadikórház volt. Az itt elhunyt német katonák névsorát a helyi emlékművön megtaláljuk.
Igen érdekes halotti anyakönyvi bejegyzés is rendelkezésünkre áll ebből az időből Sőregi Zoltán hadtörténésznek (http://www.kerekparoszaszloalj.com) köszönhetően. Íme:
„1944. december 15. Vál községi halottkém bejelentette, hogy Vál községben a Dréher-kastélyban berendezett német hadikórházban egy férfihalottat vizsgált meg, aki véleménye szerint 1944. december 13-án halt meg. A német katonák állítása szerint a mellén autó ment keresztül. A halottnál talált és Martonvásár község elöljárósága által kiállított nyugtákból következtetve a hulla martonvásári lakos volt. A hullán lévő ruháról ítélve az illető földműves ember, 174 cm magas, haja nagyobbrészt ősz, jobb felső szemfoga kiáll, bajusza dús nagyra növesztett. Ruházata báránybőrkucsma, szürke csíkos szövésű kabát, sötétszürke mellény és nadrág, csíkos rózsaszín ing csíkos kék alsónadrág, tarka kapcák. Lóránt Lajos sk. anyakönyvvezető.”
Vajon ki lehetett a szerencsétlenül járt férfiember?
Vál Ürményi-kastély
A szocializmus idején mezőgazdasági iskola, majd könyvtár és végül Vajda János Emlékmúzeum lett a váli kastély (Vajda János költő ugyanis Válon töltötte gyermekkorát).
A kastély mai állapotáról meséljenek a képek – sok hozzátenni való nincsen…
Az első megközelítésben nem különösebben érdekes kastélynak vannak, legalábbis lehetnek még feltáratlan titkai. Rejtélyes például az udvari kő ajtókeret felirata: „+Renovata turris anno 1753 +”. Vajon mit renováltak az akkori jezsuita szerzetesek egy frissen épített kúriában, főképp olyan jelentős dolgot, amit még kőbe vésve is meg kellett örökíteni?
A kastély egyik oldalfalában pedig egy titokzatos dombormű került elő egykoron, amelyet a régészek római eredetűnek vélnek. A Dunántúlon a római-kori leletek persze nem ritkák, de vajon miért építették bele a kastélyfalba csak úgy, amikor már a jezsuita építkezés idején is antik volt az a kő?
Talán a jövő választ hoz a kérdésekre. A történet ugyanis ebben az esetben nem az elmúlásról szól csupán. A kastély a tervek szerint a Pannónia Szíve Program keretében megújul. A munkálatok 2022 elején kezdődnek. Így legyen!
