– Kié ez a kastély – kérdezte 1944. decemberében a marcona orosz katonatiszt a helyiektől. A tolmács szépen lefordította a kérdést.
– Dréher Jenő méltóságos úré – válaszolt félénken egy idős ember.
– Ki az a Dréher? – kérdezte az orosz.
– Hát… sörgyára és rengeteg birtoka van, Magyarország leggazdagabbjai közé tartozik…német származású…
– És hol van most ez az ember? – pattant fel a Vörös Hadsereg tisztje, akinek a német szó hallatán egyből megfeszültek az izmai.
– Elmenekült Németországba…
– Helyes – mondta a parancsnok elvtárs, és jó orosz módra percek alatt „közvagyonba vette” a kastély, annak minden későbbi folyományával együtt…
Egy egészen más kastély
A tordasi kastélyt a Sajnovics család építtette a XVII. század végén. Az egy egészen más kastély volt még, mint a mai: kisebb és barokk stílusú. 1773-ban itt született Sajnovics János, aki jezsuita szerzetesként lett Hell Miksa (Maximilian Hell), a bécsi udvari csillagvizsgáló igazgatójának munkatársa, majd a nagyszombati csillagvizsgáló vezetője.
Sajnovics János arra a lappföldi expedícióra is elkísérte Hell Miksát, amelyet a Vénusz Nap előtti elvonulása miatt, illetve ennek megfigyelése okán indítottak Lappföldre. A jelenség 1769. jún. 3-án éjszaka következett be. Ezért volt szükség a sarkkörön túli megfigyelésre, ahol a Nap éjfélkor is a látóhatár felett ragyog.
De másra is talált Sajnovics János Lappföldön: a magyar és a lapp nyelv rokonságát vélte felfedezni, és ennek bizonyítására publikálta „Bizonyítása annak, hogy a magyarok és a lappok nyelve azonos” (Demonstratio. Idióma Ungarorum et Lapponum idem esse) című művét 1770-ban.
A tordasi Sajnovics-Batthyány-Dreher kastély 1875-től a Dreher-család tulajdonába került. A birtokközpont a martonvásári kastély (az egykori Brunszvik-kastély) volt, és a Dréher-család sohasem költözött Tordasra, de használták a tordasi kastélyt is.
A homlokzatot historizáló-romantikus Tudor-stílusúra építették át és a faburkolatos díszteremben a neves osztrák állatfestő, Otto Walter lovakat ábrázoló olajfestményeit helyezték el. A legnagyobb festményen Hardy Gyula ül a négylovas kocsin cilinderben.
A katolikus osztrák Dréher Jenő – az alapító Dréher Antal unokája, aki valóban világhírűvé tette a sörgyárat – végül magyar nagypolgárrá és földbirtokossá vált. Magánéletében tragédiák sorát élte át. Ikergyermekei – Lívia és Jenő – halva születtek az 1900-as ével elején. Erzsi leányát a tüdőbaj vitte el tizennyolc éves korában. Végül két leánya maradt: Anna, aki Szalay báró felesége lett (és lelépett egy lengyel lovászfiúval) és Mária, akit egy diplomata, Hardy Gyula vett feleségül. Aki most is lenéz ránk a bakról a nagyterem plafonjáról, cilinderben…
Dreher Jenő nem érte meg, hogy az egész vagyon semmivé váljon, talán szerencséjére az államosítás előtt egy picivel, 1949-ben meghalt. Amikor unokái már a 1990-es években ellátogattak a nagypapa martonvásári kastélyába, ezt mondták: „Szeretünk hozzátok jönni, mert rend van nálatok, nagyon jó látni, hogy nagyapa egykori parkja, kastélya gyönyörű ma is, nem ment tönkre. A vagyont az Úr adja, tőlünk valamiért elvette…”.
A kastély az államosítás után volt az Aranycsapat edzőtábora, értelmi fogyatékos gyermekek intézete és idősek otthona is. Kifosztása, erőszakos átalakításai, öt hektáros angolparkjának tönkretétele és a fémgyűjtők rendszeres próbálkozásai ellenére őriz még valamit egykori bájából. És talán van remény a feltámadásra is.
Fotó: Zsolt Salamon https://www.facebook.com/zsolt.salamon.98
