A múltkor már írtam is róla, megemlítve, hogy Széchenyi és Semmelweis esküvője is itt volt. Amúgy itt keresztelték Eötvös Lórándot, akit jóval később Einstein a „fizika fejedelmének” nevezett.
1690-ben a jó Francin Péter Pál talján kéményseprőmester a frissen „töröktelenített” várnegyed új lakója szép kis szőlőt vásárolt magának – történetesen a mai Krisztina tér környékén. Kisvártatva azonban jött a pusztító pestisjárvány. Francin mester megfogadta: ha túléli ő is, meg a család is, akkor egy ideig nem harcol a korommal, hanem zarándokútra megy Olaszországba.
Szerencséjére – és a mi szerencsénkre – túlélte. A gyalog megtett zarándokútról egy kis falucska kegytemplomának Mária-kép másolatával tért haza. A képnek hely is kellett: épített hát egy kápolnát. Elterjedt a hír, hogy a kép csodát tesz. Persze az is nyomhatott a latba, hogy pont egy kéményseprő szentképéről volt szó…
A kápolna 1723-ban porig égett, de a kép megmaradt. Épült hát egy nagyobb kápolna, amely azonban az erre utazó és az itt szentmisén részvevő Márai Terézia szerint nem volt túl nagy. Adott is 24 aranyat a bővítésre.
A mai templom – hivatalos nevén: krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom – 1797-re készült el, de idővel “kinőtte” a környék. Meg kellett hát nagyobbítani.
Az elképzelés problémásnak tűnhet: hogyan nagyobbítunk meg egy templomot? Egyik végében ott a szentély, a másikban ott a torony…
Szerencsére két építész, Brestyánszky Tibor és Borsos László nagyot álmodott: toljuk arrébb a szentélyt, a megnyíló helyre pedig építsünk kereszthajót. Mi sem egyszerűbb…
Hitték is meg nem is a krisztinavárosi polgárok, hogy sikerül az attrakció. Sokan jöttek megtekinteni a produkciót, amit az újságok előző nap be is harangoztak. A tervek szerint majdnem öt méterrel kellett odébbtaszajtani a szentélyt.
1943. november 17-én a főoltárt tolták hátrébb, majd három nap múlva 1943. november 20-án délelőtt 10 óra 15 perctől 11 óra 45 percig egy hatalmas csörlő mozgatta a vasúti síneken gördülő kereket, amelyek a templom alá készült vasbeton-koszorút cipelték. Másfél órán át vánszorgott a szentély, mire elérte a végleges helyét. A felszabadult négy méter nyolcvan centiméter pedig beépült: ide került a kereszthajó.
Ha a Krisztina-tér felől ránézünk a templomra, világosan látjuk, hogy mit is csináltak a derék építőmesterek, amikor hátrébb tolták a szentélyt. A jó Francin mester biztosan elégedett lenne a mai templommal. Sokat jelentett neki a hely, hiszen ő is, és családja is az első, később leégett kápolna alá temetkezett. Az eredeti kápolna a templom mai főbejárata előtt állt. Szóval csak csendesen ott a templom bejárata előtt, a járdán…
UPDATE: egy Tisztelt Olvasóm megtalálta a filmhíradó beszámolóját is a nagy eseményről.
Köszönöm szépen!
https://vimeo.com/5348189
.
