A jó öreg Semmelweis hetvenharmadik éve nézi szigorúan egykori munkahelye, a Rókus Kórház bejáratát. Márványból faragott szobra úgy áll ott, mintha mindig ott lett volna.
Pedig a szobor ügye nem indult könnyen. A pénzgyűjtés is vontatottan ment és az eredetileg kiszemelt szobrász, Fadrusz János is elhalálozott, mielőtt a munka elkezdődött volna.
A Semmelweis Emlékbizottság 1903 őszén állapodott meg a pótlólag előhúzott művésszel, Stróbl Alajossal, aki 1904. február 28-án bemutatta a szobor mintáját.
Nagy sikert nem aratott a mester. Az Emlékbizottság azon a véleményen volt, hogy Semmelweis meg a nő, aki vele egy vonalban vagyon tervezve, úgy fest, mint amikor „törvénytelen gyermeket hoz az anyja annak atyjához, aki rá se néz”. Merész párhuzam…
Közölték a művész úrral, hogy egyrészt a nő meg Semmelweis ne legyen egy síkban, Semmelweisnek könyv legyen a kezében, magyaros ruhában jelenjen meg és a nő a gyermekkel a világ asszonyainak háláját fejezze ki mozdulataival. Ruhája legyen költői, semmi esetre sem magyaros, mert Semmelweisnek nem csak hazánk asszonyai hálásak. Világos beszéd, nesze neked művészi szabadság.
Stróbl mester nyelt egyet, és mosolygott: persze, persze, így lesz…
De azért egy kis fricskát ő is odanyomott az Emlékbizottságnak: közölte, hogy a nyers carrarai márvány Budapestre szállítása nagyon drága (sajnos… sajnos… – mondotta a mester), azért ő vállalja az áldozatot, kivonul Carrarába, és majd vasúton hozzák haza a kész művet.
Piszkosul püfölhette a követ a májsztró (és csapata), viszont az egész 1906-os nyarat a kellemes, pálmafás, tengerparti Carrarában töltötte. A szoboravatási ceremónia 1906. szeptember végére volt betervezve, ezért többször kaphattak idegösszeroppanást az Emlékbizottság tagjai, amikor szeptember elején Stróbl egyszerűen utolérhetetlen volt Carrarában – hát igen, szép a kora ősz arrafelé…
Hogy, hogy nem beutazott Semmelweis márványszobra határidőre és fel is avatták a mai Erzsébet téren. 1948-ban – a buszpályaudvar kialakítása miatt – a Rókus Kórház elé került. Pont oda, ahová a Semmelweis Emlékbizottság eredetileg is elképzelte.
Ott áll ma is, télen bebugyolálva. Talapzata mészkő. Semmelweis – bár lentről nem látszik – elég méretes: 260 cm magas. Magyaros ruhát visel, a kezében könyv van, a lépcsőzeten – tehát nem a főalakkal egy vonalban – nem magyaros ruhát viselő nő ül, karjában a gyermekkel. És a ruhája is elég költői. Amúgy a nőalak modellje Kratochwill Lujza volt, a mester felesége.
Hiába no, szép a carrarai nyár…
.
.
Irodalom: Kapronczay Károly: A Semmelweis-szobor története (Orvosi Hetilap 1987. pp. 1473-1475.)
Írásomhoz felhasználtam az Arcanum Digitális Tudománytár valamint a Hungaricana Közgyűjteményi portál dokumentumait.