A korábbi Krepuska Gézáról szóló bejegyzésem után rengeteg visszajelzést kaptam. Külön köszönöm azoknak a somoskői és somoskőújfalui polgároknak, akik további információkkal szolgáltak nekem. Persze a dolog nem hagyott nyugodni, ezért továbbmentem. Nagyon hosszú posztot is írhatnék, de csak a lényeggel „traktálom” Tisztelt Olvasóimat.
.
A határmódosítást egy bizonyos Charrey nevű angol eszközölte ki, aki a Hágai Nemzetközi Bíróság határmódosításért felelős (egyik) bizottságának elnöke volt. Ő volt a Krepuska professzor által kezelt beteg. A doktor nem bízta a véletlenre a dolgot, hanem a határt a helyszínen kijelölő katonákat napokig etette, itatta (inkább az utóbbi…), hogy a határköveket a megfelelő helyen tegyék le. (Sajnos a somoskői vár így is csehszlovák (ma szlovák) területen maradt, pedig ott magasodik Somoskő felett.)
Krepuska Géza a Deák téri Evangélikus Gimnázium remek tanulója volt. A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán végzett, pályáját a Mihálkovics-féle anatómiai intézetben kezdte. Itt fordult figyelme a hallószerv felé. Sebész akart lenni, de Lumnitzer professzoréknál éppen nem volt hely. Egy bizonyos Jármay nevű gyógyszerész azt tanácsolta neki, hogy keressen valami nagyon speciális dolgot, és abban legyen guru. (Énszerintem a gyógyszerész Dr. Jármay Gyula lesz, akinek akkor a Zöldfa utcában, azaz a mai Veres Pálné utcában volt patikája.)Így jött az ötlet: irány a hallószerv. Kiment Bécsbe, és eltanulta, amit lehet. A fülgyógyászat akkori központja ugyanis Bécs volt.
Egy-két kanyar után a magyar fülgyógyászat bölcsőjévé tette a Rókus Kórházat. Szerencséje is volt persze, mert ez a szakterület akkor futott fel, amikor ő már mindent tudott róla.
1911-től 1933. december 31-ig vezette a Rókus Kórházban az osztályt, de még ezután is bőven tartott előadásokat. Hetvenöt éves korában adta ki Fülgyógyászat című tankönyvét. Ennek második részét fia, Krepuska István professzor írta meg.
Unokája, prof. Dr. Jakó Géza pedig az USA-ban folytatta a nagyapai hagyományt.
Krepuska professzor – korabeli szemtanúk szerint – végtelenül családcentrikus volt. Kilenc gyermeke nevelésében aktívan részt vett. Igen értékes ásványtani gyűjteménye Budapest ostroma során elveszett. Reviczky utcai lakásukat bombatalálat érte.
Pestszentimrén mintagazdaságot üzemeltetett, ahol a homoki szőlők nemesítésével foglalkozott. Állítólag a Kertészeti Főiskola tanárai is Krepuskához fordultak, ha elakadtak szőlő- vagy gyümölcskérdésben. A birtokon épített présház hazánk első teljesen betonból készült épülete volt.
Krepuska professzor minden szegény embert megvizsgált, azonban a somoskőieket mindig soron kívül. Még azt is elintézte, hogy a gyorsvonat megálljon Somoskőn.
Nyolcvankilenc éves koráig aktívan dolgozott, ásványkutatott, szőlészkedett. 1949. október 15-én halt meg. A Kerepesi temetőben nyugszik.
S hogy hol lakott Krepuska Géza a hétköznapokban? Nekem is utólag ugrott be, hogy egyetemista koromban a Reviczky utcában már kiszúrtam az emléktábláját. Ott van a Reviczky utca 4. számú ház falán. Ott, ahol ma a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkara van. Az egyetem rövidítése ugye KRE. Ott élt KREpuska professzor ötven éven át. De persze ez az egyezés már csak a véletlen műve.
.
.
Írásomhoz felhasználtam az Arcanum Digitális Tudománytár valamint a Hungaricana Közgyűjteményi portál dokumentumait.
