A köpcös, piros képű festő – hóna alatt műveivel – izgatottan járt-kelt az Erzsébet körúton. Ha szembejött egy potenciális vásárló, azonnal leszólította. Karját kinyújtva távolabbról mutatta a képet és fejét kissé oldalra billentve, szájában lógó szivarja mellett elbeszélve elemezte. Ha az „üzlet” csak nem akart összejönni, a végén már egy kiadós ebédben is megegyezett a „műgyűjtővel”.
Nagy szükség volt a pénzre. Édesanyjával és két leánytestvérével élt a Kertész utca és a Wesselényi utca sarkán található ház szegényes, szoba-konyhás lakásában. Ő volt a családfenntartó.
A balkezes, de minkét kezével, akár egyszerre is festeni tudó zseni – aki egész életében nélkülözött – a világhírnevet is megérdemelte volna. De valamiért soha nem sikerült.
„Semmi érdekes nem történt velem”… „semmi kalandom nem volt, sem nővel, sem férfival, nincsenek érdekes epizódok, oroszlánvadászattal, vagy a pápa aranyérmével fűszerezve…” – mondta egy interjúban.
Szürke életének egyetlen örömforrása az evés volt. Egy jó ebéd vagy vacsora után szivarra gyújtott, és egy-két óráig megelégedettnek érezte magát.
Az 1920-as, 1930-as években a világ számos jelentős kiállítóhelyén szerepel képeivel. „Világsikerem volt, de ma este sem volt kaja” – nyilatkozta a rá jellemző módon.
A II. Világháború után is kimaradt a hivatalos művészeti életből, sőt még halálos ágyánál is megalázták: itt közölte vele a Képzőművészeti Szövetség egy fiatal tagja, hogy elutasították tagfelvételét. Nyomorban halt meg 1950. március 7-én.
Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található.
Scheiber Hugó ma a festményaukciók egyik sztárja, képei igen magas áron kelnek el. Talán ő az egyik legtöbbet hamisított festőművész is – ez is sokat elmond népszerűségéről.
Scheiber Hugó életéről és művészetéről Molnos Péter művészettörténész írt remek könyvet (albumot), amelyet a Kieselbach Galéria adott ki. (Molnos Péter: Scheiber Hugó – festészet a jazz ritmusában).
Írásomhoz felhasználtam az Arcanum Digitális Tudománytár valamint a Hungaricana Közgyűjteményi portál dokumentumait.